“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja milyen sokan oda állnak mellé.” (Böjte Csaba)
Intézményünk dolgozói 2011. óta folyamatosan gyűjtenek és szállítanak adományokat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által támogatott erdélyi magyar árvák, szegény sorsú gyerekek részére.
Többek közt jártunk Déván, Torockón és Diószegen, ahol betekintést kaptunk a gyerekek minden napi életébe.
Az egyik ilyen befogadóhely Székelyhídon van, amely közelsége miatt számunkra könnyen, gyorsan elérhető. A régi, ódon iskola épületében éhező, nehéz körülmények között élő gyerekek részére biztosít az alapítvány napközben tanulási, étkezési és szabadidős tevékenységre lehetőséget.
Főként iskolai időszakban gondoskodnak a gyerekekről, de gyakran szünidőben is betérnek a második otthonukba, amely némelyikük számára inkább az első.
Nyáron a családban nevelkedő gyerekek szüleinek több lehetősége van alkalmi munkára, így könnyebb előteremteni a megélhetéshez szükséges anyagi feltételeket. Télen már nehezebb fűtött, meleg otthont és ételt biztosítani számukra.
Az alapítvány dolgozója, a nyugdíjas éveit taposó Galamb Erzsike tyúkanyóként gondoskodik a csöppségekről. Ha kell, ápolja a lelküket, megsimogatja a fejüket, jó szóval biztatja őket, és hacsak néhány órára is, megpróbálja feledtetni velük a családjukban fennálló problémákat. Elmondta, hogy a feltétel nélküli szeretet és a hit ereje ad erőt ehhez a szép hivatáshoz..
A gyerekek rendszeres napirend szerint töltik napjaikat. Szinte minden nap az otthonában főzött meleg étellel várja tanítás után az akár 40 fős létszámot is elérő gyereksereget. Az alapanyag adományból származik, de ha nincs főznivaló, akkor megkent kenyeret kapnak, éhesen soha nem mennek haza.
Nyáron a saját kertjében beérett zöldségekből, gyümölcsökből befőtteket, lekvárt készítenek közösen, melyet eltesznek télire.
Ebéd után elkészítik a házi feladatot, ha van idő, szabadidős tevékenységet végeznek. Figyelemmel kísérik az ünnepeket, amelyekre kis műsorokkal, vagy saját készítésű tárgyakkal, ajándékokkal készülnek.
A tanév végén mi is meghívást kaptunk az évzáró ünnepségre, amely a helyi katolikus templomban volt megszervezve, de sajnos technikai okok miatt nem tudtunk elmenni. Bármikor megyünk adománnyal (mert soha nem megyünk üres kézzel), mindig szívélyes fogadtatásban részesülünk, a gyerekek csillogó szemekkel adják elő verses, zenés műsoraikat.
Nagy örömünkre szolgált, amikor megtudtuk, hogy Csaba testvér szintén adományból megvásárolt egy romos kastélyt, amelynek a felújítása folyamatban van. Ebben a kastélyban egy bentlakásos otthont szeretne létrehozni azon gyerekek számára, akik valamilyen oknál fogva elveszítették családjukat, otthonukat, így lakhatásuk, nevelkedésük nem biztosított.
Mivel a teljes felújításhoz még nagyon sok anyagi és tárgyi segítségre lenne még szükség, ezért csak egy kis részét tudják rendbe tenni, amelyet ősszel szeretnének átadni. Mindnyájunkat megérintett az ütött-kopott falra felírt idézet, melyet az atya fogalmazott meg:
„Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket.
Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást.„
Intézményünk dolgozói és az alapítvány nevében ezúton is szeretnénk megköszönni a sok-sok adományt, amelyet a lakosság, a pedagógusok, egyéb intézmények és vállalkozók segítsége nélkül nem tudtunk volna összegyűjteni. Továbbra is várjuk a segítséget, amelyet folyamatosan továbbítunk a rászorulóknak.
Az intézmény weboldalán /www.humanszolgaltato.balmazujvaros.hu/ további információkat, képeket lehet megtekinteni a székelyhídi körülményekről.
KÉPEK MEGTEKINTÉSE A GALÉRIÁBAN
| < Előző | Következő > |
|---|